Petrik Adrien

Petrik Adrien – a csend és a mindennapok költője

Petrik Adrien a kortárs magyar szépirodalom egyik különleges hangú alkotója, akinek prózája a hétköznapok finom részleteit, a kimondatlan érzelmeket és az emberi élet apró drámáit ragadja meg. Írásaiban a leginkább felismerhető az a halk, de mélyen emberi hang, amely nem tolakodó, hanem inkább figyelmes, mint amikor valaki lehalkítja a világ zaját, hogy meghallja saját gondolatait.

 Petrik Adrien elsősorban novellákban és rövidprózákban találta meg az otthonát, de ezek a rövid történetek mindig jóval többet hordoznak, mint egyszerű epizódokat. Minden sora egy belső világ ablakát nyitja meg. Stílusát gyakran nevezik lírai prózának, mert írásai a költészet érzékenységével és a realista irodalom pontosságával egyesítik az emberi létezés apró, de jelentős pillanatait.

A Petrik Adrien könyvek különlegessége abban rejlik, hogy a hétköznapi dolgokból – egy kert, egy pohár hideg szóda, egy ház, amely körül az élet lassan forog – képes életre kelteni a múltat, a vágyakat, az idő múlásának fájdalmát és szépségét. Az írónő nyelvezete letisztult, mégis költői. Nem a nagy drámák, hanem az apró, elcsendesedő pillanatok krónikása.

Elsőként a A hideg szóda élvezete című kötettel hívta fel magára a figyelmet, amely érzékeny hangon mesél a városban és a természetben megbújó harmóniáról, az ember és környezete kapcsolatáról. Későbbi műve, az Asszony és háza már egy érettebb, még letisztultabb szerzőt mutat, ebben az írónő a női lét, az otthon, az emlékezés és az elmúlás kérdéseit járja körül, egyszerre személyesen és általánosan, minden olvasó számára ismerős érzelmekkel.

A Másik kert című kötet talán leginkább összefoglalja Petrik Adrien írói világát. Ebben a novellafüzérben a természet és a belső világ szinte eggyé olvad. A kert motívuma egyszerre a menedék és az elmúlás jelképe, ahol minden történet mögött ott lapul egy halk felismerés, az, hogy az élet szépsége nem a nagy eseményekben, hanem az apró részletekben rejlik.

Petrik Adrien írásait olvasva az ember úgy érzi, mintha lassan sétálna egy ismerős utcán. Minden sarokban, minden illatban ott van valami, amit egyszer már átélt, de talán elfelejtett. Ez a nosztalgia és érzékenység az, ami különlegessé teszi az írónő prózáját a kortárs magyar irodalom palettáján.

Művei különösen ajánlottak azoknak az olvasóknak, akik szeretik a finom megfigyelésre épülő, lélektani és érzelmi mélységű novellákat, akik értékelik a kimért, mégis érzelmes prózát, és akik úgy hiszik, hogy a csend néha többet mond minden szónál.