Cseres Tibor

A Hideg napok és Parázna szobrok szerzője a közelmúlt egyik legjelentősebb történelmi regényírója. A gazdag pálya e két csúcspontja mellett Márkus Béla monográfiája összefoglalja és értelmezi a teljes életművet, áttekinti a keletkezési körülmények mellett a megjelenés nehézségeit, a korabeli fogadtatást, és egyben – reményeink szerint – új lendületet ad, új irányokat ad a megtorpant recepciónak. „Bizonyosan állítható, hogy egyetlen műve sem íródhatott és jelenhetett meg olyan viharos körülmények, sőt hidegháborús viszonyok között, mint [a Vízaknai csaták,] ez a csaknem nyolcszázötven oldalas regény. Miután – ahogy ezt esszéje, a Hideg napok: regény és film taglalta – a pályáján áttörést hozó alkotását »egy lehetséges ciklus kezdetének, első darabjának« tartotta, mint »a közös, szörnyű történet népről népre szálló balladájának – haláltáncuknak – első opuszát«, a többi darab tervszerűen készült. Ezt tanúsították azok az interjúk, nyilatkozatok, amelyek az évek során tanulmányozott forrásokra, könyvtárnyi szakirodalomra hivatkoztak (…) Cseres Tibor tízéves munkálkodását igazolta az idő. Igazolta, hogy ha istenkísértésnek rémlett volna is a vállalkozása, mert a megjelentetésére kevés volt a remény, ebbe a evésbe is érdemes volt belekapaszkodnia. Büszkén mondhatta: »Az író mindig legyen istenkísértő. Ha már mérlegel, vége. Bátornak kell lennie, mert az idők változnak«. Bátorrá tehette, hogy az évtized, a nyolcvanas évek a magyar történelmi önszemlélet dolgában, az államhatalom hivatalosan képviselt politikai érték- és érdekszempontjai ellenében az 1956-os forradalom óta soha nem tapasztalt változásokat hozott. A nemzeti önismeret tárgyában lassan-lassan kiszabadította a kommunista pártideológia hámjából a nyilvánosság, a közbeszéd számára tiltottnak, tabunak tartott történelmi témákat, például s legfőképp a trianoni országcsonkítást és következményeit, a határainkon túli magyarság kisebbségi sorsát felvetőket...” (Részlet a könyvből)