F. Várkonyi Zsuzsa a magyar irodalom és lélektan különleges, egyszerre sokoldalú és mély rétegeket érintő alkotója, aki évtizedek óta meghatározó hang a hazai közéletben. Munkássága olyan erős hidat képez a pszichológiai tudás és az irodalmi megfogalmazás között, hogy könyvei egyszerre érintik meg a szakmai és az átlagolvasói réteget. Ez az összetett szemlélet teszi őt a kortárs szépirodalom egyik fontos és hiteles alakjává, hiszen műveiben az emberi lélek finom rétegeit tárja fel, miközben élményszerű történetmeséléssel vezeti az olvasót.
Zsuzsa pszichológusként kezdte pályáját, és hosszú éveken keresztül dolgozott trénerként és tanácsadóként. Munkája során politikusokat, vezetőket, pedagógusokat és hétköznapi embereket egyaránt segített abban, hogy megértsék önmagukat és kommunikációs mintáikat. Ezekből a tapasztalatokból születtek meg később azok a könyvek, amelyekben nem csupán tudományos ismereteket ad át, hanem mindezt olyan emberközeli stílusban teszi, amely a szépirodalom értékeire is épít.
1999-ben jelent meg első regénye, a „Férfiidők lányregénye”, amely egy csapásra nagy siker lett. A könyv egy nő életútját mutatja be, miközben a 20. századi magyar történelem változó korszakai is mögötte húzódnak. A mű különlegessége, hogy a történelmi hátteret, a személyes traumákat és a belső fejlődési utakat úgy szövi össze, hogy közben irodalmi színvonalat képvisel, mégis közérthető marad. Ez a kettősség – az elméleti tudás és az érzelmi mélység – teszi a regényt a modern szépirodalom egyik kiemelkedő darabjává.
A szakmai jellegű, mégis olvasmányos „Asszertív kommunikáció” szintén meghatározó műve. Bár nem regény, narratív és logikus felépítése, példái és embersége miatt sokan úgy olvassák, mint egy útmutatóval átszőtt irodalmi művet. További kötetei, például a „Tanulom magam”, a „Már 100x megmondtam” vagy a „Sors és sérülés” az emberi kapcsolatok és a lelki minták mélyebb rétegeit vizsgálják tovább, és megmutatják, hogy a pszichológia miként képes az élet legfontosabb kérdéseire választ adni.
F. Várkonyi Zsuzsa könyveinek valódi ereje a hitelességben rejlik. Az olvasó érzi, hogy olyan szerzővel találkozik, aki nem elméleti síkon beszél a lélekről, hanem valódi emberek történeteiből merít. Nyelvezete egyszerű, mégis költői; mondanivalója tudományos, mégis mélyen emberi. Ez az oka annak, hogy művei a szépirodalom mellett az önismereti irodalom kedvelőinek is meghatározó élményt adnak.
Zsuzsa könyvei nem pusztán információt közvetítenek, hanem érzéseket ébresztenek, gondolkodásra késztetnek és segítik az olvasót abban, hogy jobban megértse önmagát. Éppen ezért mára nemcsak a könyvespolcokon, hanem a személyes fejlődés útját járók gondolkodásában is maradandó helyet foglalt el.