Akárcsak előző két könyvében, Woody Allen a Tollatlan jószág  szösszeneteiben is előszeretettel rántja le a leplet mindenről, amiről  lerántható. Otthonosan mozog az irodalomban, a filozófiában és a  művészettörténetben, nagy élvezettel figurázza ki a sznobokat. Úgy tesz  mint akinek fikarcnyit sem imponál Szókratész, Kant, Kierkegaard, vagy  akár Descartes... hogy Strindbergrol, Freudról és Kafkáról már ne is  beszéljünk.