Világvége 1.

Ba´r a polga´ri ta´rsadalom „szabad”, amennyiben nem kaszt-ta´rsadalom e´s nem teokra´cia, de nem a szabadsa´g civiliza´cio´ja, mert civiliza´cio´ csak olyan eszko¨zo¨k tu´lsu´lya´ra e´pu¨lhet, amelyek nem tetszenek a ke´nyszer szfe´ra´ja´hoz tartozo´knak. Semmi ko¨zu¨nk ahhoz, hogy nincs kasztos-rendies hierarchia. To¨rte´netesen nincs. De ez nem civiliza´cio´, ez az ero? te´nye, amelyet az ero? ugyanu´gy megdo¨nthet - csak akkor nem do¨nthetne´ meg, ha sokan hinne´nek benne, hogy az ero?viszonyokto´l fu¨ggetlenu¨l jo´ e´s igaz. A´m ezt az elso? vila´gha´boru´ lehetetlenne´ tette, mert mindenki annak mutatkozott benne, ami valo´ja´ban volt. Azaz ma´snak. Kötetünk, Tamás Gáspár Miklós életműkiadásának első darabja, a szerző 2000-2010 között írt, főként magyarországi politikai, kulturális, gazdasági jelenségeket vizsgáló szövegeiből válogat. A jelen krónikájaként olvasható írások a Kádár-korszak és a rendszerváltás örökségét, a 2001. szeptember 11-i terrortámadást és az iraki háborút, a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok ígéreteit és botrányos kudarcát, a magyar szocializmus neoliberális fordulatát és a jóléti állam leépítését, a 2008-as gazdasági világválságot és kezelését, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapozását tárgyalják, megmutatva, miként terjed a posztfasizmus a későkapitalizmus páncélozott burkában, de fel-felvillantva a valódi demokrácia és kommunizmus gondolatát is - a távoli horizonton.