Vaszkó Tamás  az egykori kőszegi katonaiskolai növendék, majd pécsi  cőger  maga is megismerkedett a népi demokratikus Magyarország  jogrendjével, a kihallgatásokkal, a börtönnel és az ítéletekkel.  Emlékezése egy ember emlékezése, egy olyan emberé, akinek a családjából  volt, amikor egyszerre négyen élvezhették az ÁVH vendégszeretetét. Nem  számított, hogy az egyik nagybácsi képviselő volt kisgazda színekben az  Ideiglenes Nemzetgyűlésben, majd ugyancsak nemzetgyűlési képviselő lett  az 1945. november 4-i választások után is. Rossz párt színeiben indult.  Kisgazda volt.
 
 Vaszkó Tamás emlékezése tanulságos és olvasmányos. Ha a történet nem  lenne szomorú, még azt is írhatnám: élvezetes, mert vajon nem  élvezetes-e a Kaposváron hozzájuk bekvártélyozott szovjet kapitány  története, a képtelennél képtelenebb dolgok és ugyanakkor nem  elszomorító-e az a naivitás, ahogy az egykori cőgertárs Újlaky Gumó  mindent elmesél Thompson/Thomson angol kapitánynak a disszidálásáról,  ami azután Vaszkó Tamás börtönéveit alapozza meg, azokat az éveket,  amelyek nem feledhetőek és amelyek tanulságul kell(ene), hogy  szolgáljanak a következő generációk számára. Tanulságul, hogy tudják: a  kommunizmus nem olyan volt, amilyennek egyesek ma is láttatni vélik,  hanem olyan amilyennek az azt átélők leírják. Embertelen és  tisztességtelen, hazug és rágalmazó. Nem kellene, hogy ismét  visszatérjen!
 Szakály Sándor