Bevezetés a kognitív nyelvészetbe

A kognitív nyelvészet olyan funkcionális nyelvmagyarázat, amely a beszélő ember megismerőképességeiből és az emberi kommunikáció fő jellemzőiből kiindulva mutatja be a nyelvet. A beszélő ember jelentést kíván nyelvi formába önteni, mások számára hozzáférhetővé tenni, úgy, hogy társa figyelmét beszédének tárgyára irányítja. A nyelvi jelentés fogalmi kidolgozása az emberi megismerés általános elmebeli lehetőségei szerint történik meg. A nyelvi rendszer a megismerő és cselekvő ember tevékenysége során funkcionál, közös figyelmi és jelentésképző jelenetekben, egy kultúra közegében. A nyelvi rendszer megtanulandó sematikus, konvencionált nyelvi szerkezetek hálózata. E struktúrák meghatározó összetevője a jelentés; e struktúrák mindig a beszédhelyzethez és a beszélgetésben részt vevők éppen előhívott tudásához igazodó nyelvi szerkezetekben valósulnak meg. Rendszer és használat szorosan összefügg. A Bevezetés részletesen tárgyalja a kommunikációs alaphelyzetet, a kognitív nyelvészet tudományelméleti alapjait és elméleti keretét. A prototípuselvű kategorizáció, a konstruálás tényezői (a figyelem, a perspektiváltság, a séma, a lehorgonyzás és a szubjektivizáció) éppúgy részletes kifejtést kap, mint a jelentés (így a metafora, a poliszémia, a referenciapont-szerkezet, a kompozitumszerkezet, az egyszerű mondat szemantikája). Külön fejezet foglalkozik a stílus és az irodalomértés kognitív leírásával, valamint kitér a nyelvpedagógiai kérdésekre.