Hullámzik tér és tenger közt a Rambla, S kővé dermednek élő szobrai. A Lányka átlát rajtuk: maskarák, És ő nem az; most, uzsonnaidőben Szeretne nem gondolni a kalandra. Arcimboldo gyümölcsbe öltözött; Hegyezi fülét a Rétor szavára A bronzszínűre mázolt Légiós; A Csontváz kerékpáron ül... de csak Egy sötét akad a szobrok között: Csak egynek van csillámporos palástja.