„Semmiért sem kell – úgy érzem – bocsánatot kérnem. Mert ez van.”
Náray Tamás eddigi legőszintébb és legszemélyesebb könyvének nemes egyszerűséggel saját
létezése a tárgya. Önmaga elől nincs mit lepleznie; nincs, akinek vagy akiért szépítsen,
maszatoljon. Az Anyám szerint és az Apám szerint című nagy sikerű kötetek után most
levonja a saját tanulságait. Az életéből, a munkásságából, a származásából és a
neveltetéséből, az őt övező szeretetből és figyelemből, de nem kevésbé az őt ért
bántásokból és figyelmetlenségekből. A létezés felületességéből. Viharoktól a megnyugvásig
– fenntartva a belenyugvás képtelenségét. Zárójelbe téve sikert, megítélést, érzelmeket és
értékeket, ihletet és stúdiumokat, hazát és önkéntes száműzetést – a legszemélyesebb
dolgok sűrű sötétjéből indulva az általános igazságok derengése felé.
És amikor háborog és bánt, azt is mindig érted, sohasem ellened teszi.
“…amikor valamilyen, néhány mondatos bemutatkozást kérnek tőlem, mindig zavarban vagyok. Nem azért, mert úgy vélem, engem ismerni kellene, hanem azért, mert fogalmam sincs mit mondjak. Mi a foglalkozásom? Ó, rengeteg minden. Mit csináltam eddig? Nem is emlékszem mindenre. A legközelebb akkor járok önmagamhoz, ha azt mondom: alkotó ember vagyok. Aki számára a kreativitás és a folyamat a legfontosabb. A cukrászkodás és a sütemények elkészítése ezek mentén tökéletesen kitölti azokat az időket, amikor nem állok a vászon előtt, és nem fűzöm a regényeim szálait. Mert mindemellett a divatra már időm sem maradna…”
Eddig megjelent könyvei: