Szembenézni a tehetségtelenségünkkel

Lehet-e egy fül ironikus? Ha lenne szócikk, amelynek ez a címe: A fül, bizonnyal így kezdődne. Mennyi, istenem, mennyi nehézséggel kellene számolnia! Úgy vinni színre a kötetet, hogy közben valami másról beszél. De miről? Mikor, miről.

Pl.: A fül írójának rövid élete. Van olyan, hogy egy író csak füleket ír? Aligha! Ám ha mégis meg akarnád írni, óva intenélek, hogy hősöd Fülöpnek kereszteld!

Van olyan irodalom, amelynek témája az irodalom? Ez már nem ismeretlen, ám mindig is kockázatos vállalkozás.

Legyen szórakoztató? Mindenképp. Ironikus? Kötelező jelleggel. Legyen okos és bölcs is? Nem hátrány. Lepje meg olvasóját legvégül? Mint amikor ráharapunk a kandírozott meggyre.

Legyen ez az a könyv?

- A szerző (de legalábbis e kötet létrehozója)

„A történet van. A történet megfogan. Eszünkbe pattan. Olvasunk egy újságcikket, a kávézó szomszéd asztalánál folyó párbeszédből elcsípünk egy részletet, vagy félrehallunk valamit, a fantáziánk azonnal lecsap a szövegvázra. Megszimatolja benne az érdekes, a különös, a mozzanatosító elemet, a világot a maga sokszínűségében bemutató történetlehetőséget. Előzményt gondol hozzá, tovább göngyölíti, átírja, szétfesti, a figurákat kicseréli; mindegy már, hogy mi volt az ötletadó, a lényeg, hogy szalad, zajlik a történet, megállíthatatlanul.”