Csak semmi pánik!

Szervezetünk vészharangot kondít: levegő után kapkodunk, mellkasunk tompán sajog, szédülünk, forog velünk a világ, ájuldozunk, halálra rémülünk - kitört a pánikroham.
Kapkodva étkezünk, nehéz ételeket falunk, felületesen lélegzünk, vércukorszintünk fel-le ugrál, nem bírjuk a gyűrődést, idegeink görcsbe rándulnak... Miért is ne törne ki rajtunk a pánikroham?

Shirley Trickett, a pánikbetegség elismert szakembere közvetlen hangvételű, olvasmányos, bölcs és józan tanácsokkal teli könyvében arra tanít, hogy ha megfelelő ételeket fogyasztunk, ha elsajátítjuk a helyes légzést, ha sokat mozgunk, és idegeskedés helyett megpróbáljuk megteremteni lelkünk békéjét, akkor minden esélyünk megvan rá, hogy megbirkózzunk pánikrohamainkkal.

"A pánikroham a test normális félelmi reakciójának eltúlzása. Testünk ilyenkor túlzott mennyiségben termeli azt az adrenalin nevű vegyi anyagot, amelyet rendes körülmények között akkor produkál, amikor cselekednünk kell - el kell futnunk a veszély elől, harcolnunk kell, vagy akár csak dühbe gurulunk. Ennek sokféle kellemetlen érzés és kényszeres félelem az eredménye. Ezeket az érzéseket, mivel mind egyszerre jelennek meg, pánikrohamnak nevezték el. A roham szó betegséget sugall, olyan eseményt, amelyet elszenvedőjének nincs módjában sem elkerülni, sem csillapítani. Látni fogjuk, hogy ez nem így van. Jobb elnevezés volna az "adrenalináram" vagy az "adrenalin-túltermelés", mert ez pontosan leírja, mi történik, és nem hangzik olyan ijesztően." (Shirley Trickett)