Sherlock Holmes – A sátán kutyája

A Baskerville családon ülő ősi átok legendájából egy leleményes gyilkos remél hasznot húzni…

Először elnyújtott, mély morgás hallatszott, ezt egetverő üvöltés követte, ami végül panaszos hörgésben halt el. Újra és újra felhangzott, mint valami fogcsikorgató, vad fenyegetés, a levegő is beleremegett. 

Láttam, amint Hugo Baskerville ellovagol mellettem fekete kancáján, s mögötte ott futott egy pokolból elszabadult toportyán, és isten óvjon tőle, hogy valaha is még egyszer az utamba kerüljön.

Mi a gyilkost üldözzük, minket meg a sátán kutyája… Mindegy! Gyerünk csak! Akkor is megcsináljuk, ha a pokol ezer ördöge állja az utunkat!

Meg kell hagyni, a fickónak vannak idegei. Észrevette, hogyan uralkodott magán? Pedig nagy csapás érte, hogy nem a kiszemelt áldozatot terítette le…

Szellemkutya, amely látható nyomokat hagy, és amelynek üvöltése eget-földet betölt… Ez egyszerűen abszurdum!