Házasságsirató

Nóra felső-középosztálybeli, középkorú nő, fiatalabbra lecserélt feleség, aki anno a jó házasságért feladta ígéretes karrierét. Az egész életét a férje köré építette fel, és csak a válás után szembesül azzal, hogy amíg ő az aranykalitkában üldögélt, a világ odakint teljesen megváltozott. A férj cégeken keresztül kiment minden pénzt a közösből, a lánya Londonba költözik, Nóra teljesen magára marad. Nem kap munkát, és a férfiak is úgy néznek át rajta, mint az ablaküvegen. Igazságtalan harc megvívására kényszerül az idő ellen, hiszen társadalmunkban az évek múlásához leértékelődés társul. Az öregedéssel együtt járó elmagányosodás pedig – mint a nátha vagy az influenza – az élet természetesnek elfogadott velejárójaként van jelen az életünkben.

Azonnal új társat kezd keresni, ismerkedős oldalon regisztrál, megalázó helyzeteknek kitéve magát, amelyeket a fiatal nőkre vadászó, macsó férfiaktól kell elszenvednie. Talajvesztett és elkeseredett, úgy érzi, minden azt üzengeti, törődjön bele, hogy mindennek vége, és kezdje el a visszaszámlálást.

Mígnem egy reggel arra ébred, hogy…

Nóra történetéhez hasonlók nap, mint nap százával keresztezik utunkat, ám az övé attól lesz iránymutató, hogy felismeri: az életkor nem az élet egyre meredekebb és egyre síkosabb lejtője, hanem lehet akár a felemelkedés természetes folyamata is. Csupán a döntésen múlik, melyik irány érvényesül.