Rettenetes örömeim

Augusztusi este volt, a szúnyogok idegesítően csipkedtek. Egy képes autós újság volt a kezemben, amelyet Torinóban nyomtattak, azzal próbáltam lecsapni a vérszívókat. Peppino, az egyik legjobb kamaszkori barátom váratlanul megkérdezte: "Te mi leszel, ha nagy leszel?" A modenai vámház gázlámpájának pislákoló fényénél ráböktem egy fényképre az első oldalon. Raffaele De Palma - állt a képaláíráson - ismét főszereplő volt Indianapolisban, a nagy amerikai versenyen. "Autóversenyző leszek" - válaszoltam. "Bravó - mondta ő -, ha sikerül, az bizonyára nagyszerű mesterség." Így kezdődik, egy kisfiú nagyravágyó álmával Enzo Ferrari megismételhetetlen életútja, amelyet ő maga mesél el ebben az önéletrajzban. 1929-ben, miközben megrengette a világot a nagy válság, Enzo igazi látnokként megalapította Modenában a Scuderia Ferrarit, azaz a Ferrari istállót, hogy az előkelő polgárok fiai nála versenyezzenek. A II. világháború és a maranellói üzemet ért bombatalálat sem térítette el terveitől: 1947-ben az ágaskodó lovacska debütált a versenypályán, és ezzel elkezdődött egy mára legendássá váló sikersorozat. A könyv először a hatvanas évek elején jelent meg, amikor a "Drake" már a leghíresebb olasz volt a világon. Az elkövetkező két évtizedben magánkiadásokban frissítették, így a nagyközönség előtt ismeretlen maradt. Az 1988-ban, kilencvenéves korában elhunyt Enzo Ferrari önéletrajzának legújabb kiadása elfogulatlan vallomás attól az embertől, aki álomautója révén az olasz zsenialitás szimbóluma lett a világban. Enzo Ferrari 1898. február 18-án született Modenában. Pilóta volt, majd konstruktőr, s megalapította a nevét viselő autógyárat. A Ferrari istálló a könyv kiadásáig tizenhat konstruktőri és tizenöt egyéni világbajnoki címmel tartja a Forma-1-ben a világbajnoki elsőségek rekordját. Az autósport atyja az ágaskodó lovacskát az olasz minőség világszerte ismert jelképévé tette.