Nincs itt semmi látnivaló

Kovács András Ferenc ajánlója: Nincs itt semmi látnivaló. Közlik elhárítólag, „mintha mi sem történt volna”, a kirendelt hatóságok, rendészeti hivatalok, a teljhatalmi illetékesek. A „madarak közjegyzői figyelme” alatt kiszállnak a rendfenntartó szervek, a bűnügyi helyszínelők. Aztán a nyomozók és a nyomozati anyagok is eltünedeznek a szürkületben. De Nyerges Gábor Ádám öttételes művében minden nyomozás folytatódik a felfüggesztett történetekben, precíz szavakban, képsorokban, kint és bent, mindenütt a körbeszalagozott, eltitkolt és tétlen tetthelyeken. Csak körül kellene nézni az elveszett tárgyak, eltűnt emlékek, akták, emberek, arcok kapcsolati osztályán – a részvét és a gyűlölet gyűrődéseiben. Nyomozni még! Nyerges verseskönyvében keresztüllátni az ismétlődő tájakon, lepusztított környékeken… Lezárt térségeken, lelakott városokon keresztül ragyog föl, villog a visszatérő, végleg lepörgő pillanatképek fénye s félhomálya: a látás feszesre szabott, ironikus, komor, abszurd, szabad retorikája. Látni, leírni, nem félni már időtlen félmosoly. Humor a magasban. Mert a mélyebb rétegekben mindig maradnak helyszínek, szóképek, szép hasonlatok, vizsgálatok, kísérletek, körülmények, és bizonyíték hiányában ott van a szembesítés: ha van szem hozzá, s szembenézni kell. Nincs itt semmi látnivaló? Pedig minden könyv látlelet lehet. A költészetekben általában látnivalóan sok létnivaló van.