A bártfai Szent Egyed-bazilika

Bártfa jelenkori feltámadását épp annak köszönheti, hogy megállt fölötte az idő. A XX–XXI. század népvándorlása, a rendszerváltással megélénkülő turizmus és az abban rejlő lehetőséget fölismerő új Szlovákia teszi újraéledését lehetővé. Bártfa átfogó városrekonstrukció során születik újjá. Csodálatosan helyreállított történelmi városrésze, a középkori városfalak és bástyák övezte belváros, központjában a főtérrel, a téren a Szent Egyedtemplommal és a gó tikus városházával 2000 óta a Világörökség része. A tér északi végében áll a háromhajós, kelet-nyugat tájolású, szintén gótikus Szent Egyed- templom. A templom története négy korszakot ölel fel. Az első monostortemplomot még a ciszterciták építették a XII–XIII. század fordulóján. Túlélhette a tatárdúlást, de legalábbis a tatárok távozása után újjáépíthették, mert a már hivatkozott királyi okirat néven is nevezi a Szent Egyed-templomot. A második építési korszak az Anjouk uralkodásának idejére esik. Az 1320-ból származó királyi oklevélből, mely a német telepeseket adókedvezményben részesíti, kiderül, hogy a „Civitas Bardpha”-nak papja és plébániája van, ami nem lehet más, mint a Szent Egyed-templom. Nagy Lajos 1352-es keltezésű oklevele név szerint említi templomunkat. Az uralkodó ezen oklevelével engedélyezi az évente megrendezett vásárt, mégpedig Szent Egyednek, a templom és a város védőszentjének az ünnepe (szeptember 1.) után.