Ahogy én öleltem

"a modernkori népvándorlások után,
de még a következő jégkorszak előtt,
leültetlek egy közeli park padjára.
már nem lesz divatja sem a szemérem-

fazonnak, sem pedig mintás tanga-
bugyiknak. de nekünk még akkor is
fontos, hogy le lehessen sodorni
csípődről, combodról, azt a kis semmi

anyagot, mint valami hártyásszárnyú,
lepkefélét, ha meguntam vagy csak lehe-
tetlen tovább, így, nézegetni. aztán az eget

fürkésszük, sorvadó lombok, bárányformájú
felhők között, majd romlatlan figyelemmel
várjuk be az első nagy havazást."