Csányi Vilmos tudományos pályafutásának legátfogóbb kötetében nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy megválaszolja a kérdést: mi teszi emberré az embert?
Fajunkat genetikai felépítése az állatvilághoz köti, azonban - mint minden fajnak - megvannak a saját, teljesen egyedi jellegzetességei. A szabálykövetés és a nyelvhasználat, a tárgyakhoz való vonzódás jellemző embertulajdonság, ahogy az engedelmesség és az alávetettség készségének magas foka is, vagy éppen a rangért folytatott küzdelem.
A szerző a legfontosabb emberi vonásnak azonban a rendszerszervező és kultúraképző képességünket és tehetségünket tartja: a közösségek építését, a szövetségek kötését, a (hiedelem)rendszerek kidolgozását és azok átörökítését generációkról generációkra.
A szemléletes példákkal illusztrált könyv sorra veszi az emberi evolúció legfontosabb állomásait; közérthetően, de tudományos alapossággal bemutatva nem csupán a biológiai és pszichológiai, hanem a társadalmi és kulturális vonatkozásait is.
Csányi Vilmos (1935) Széchenyi-díjas és Prima Primissima díjas magyar biológus, biokémikus, etológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az ELTE Etológiai Tanszékének egyetemi tanára, a Magyar Etológiai Társaság tiszteletbeli elnöke, a Magyar Tudomány egykori főszerkesztője. Fő kutatási területe az állati és emberi viselkedés, valamint a biológiai és a kulturális evolúció kérdései. Kutyákon folytatott etológiai vizsgálatai által nemzetközileg is elismert kutatóvá vált. 2009-ben a Science hosszú riportban számolt be az Etológia Tanszék kutyákkal kapcsolatos kutatásairól, elismerve, hogy az etológiában teljesen új irányzat jött létre. A Nagykutya csillagképben az egyik csillagot Csányi Vilmosról nevezték el. Az utóbbi években szépirodalommal foglalkozik.