Hóesésben találkoztunk
„Péntek Tünde eltalálta a tökéletes romantikus regény receptjét: egy kis humor, sok szenvedély és vágyakozás, egy csipet ború és számos tanulság.” – Jöttem, láttam, olvastam
A sors útjai legalább annyira kifürkészhetetlenek, mint az északi fény tánca a téli éjszakákon.
A New York-i Lily Barone sosem vágyott Izlandra, ám egy félresikerült riport miatt a főnökei oda „száműzik”, bizonytalan időre. Lily büntetésként éli meg, hogy az év végét a zord szigeten kell töltenie, ráadásul a hely sokkal rosszabb, mint hitte. Ridegek az emberek, a szerkesztőségben óriási a káosz, az első interjúalanya ráhozza a frászt, az otthonában kénes szagot áraszt a fürdőszoba, és még a jóképű traumatológus is bunkó vele, aki a bokáját kezeli, miután elcsúszott a jégen. Tehát a lány számára Izland a megtestesült pokol, ezért élete legrosszabb karácsonyára készül.
Dr. Erik Einarsson viszont egyből szebbnek látja a világot, amikor egy hóeséses decemberi éjszakán megismeri Lilyt a kórházban. A morcos sebész saját magán is meglepődik, hogy édesnek találja a nő fecsegését, és végtelenül bájosnak azt, hogy semmit sem tud arról a szigetről, ahová érkezett. Úgy gondolja, az lesz a legjobb, ha megmutatja a lánynak, Izland sokkal csodásabb, mint ahogy azt eddig gondolta.
Ahogy közeledik a karácsony, a fagyos levegő egyre jobban felforrósodik Lily és Erik között. Az adventi várakozás hűvös napjait a vágy fűti fel. A tűz és jég földjén bármi megtörténhet…
Péntek Tünde kedves, téli szerelmi történetét úgy ragyogja be a szeretet és a megértés reményt hozó sugara, mint a sarki fény színes fénykavalkádja az izlandi eget. Mert ha félre is értjük egymást, az igazság ereje mindent felülmúl.
„Egyszerűen elmerültem az írónő által teremtett kis világban, belefeküdtem a puha ágyba, és onnantól csak én és a könyv voltunk.” – Tamás, könyv blogger
szállítás
átvevőpont
bővülő kínálat
előjegyezhető könyvekre
A bemutatkozást általában azzal szoktam kezdeni, hogy szekszárdi származású vagyok, október 2-án ünneplem a születésnapomat… – de sablonszerű információk helyett inkább azzal folytatnám, hogyan lett író Péntek Tündéből.
Könyvek között nőttem fel és szenvedélyem az olvasás. Sokáig tudnék mesélni arról, hogy miért meghatározó alkotás számomra az Akiért a harang szól, A nyomorultak vagy A nagy Gatsby, de a lényeg, hogy minden egyes elolvasott könyvvel közelebb kerültem ahhoz, hogy magam is írjak egyet. Mert mindig foglalkoztatott az írás művészete, a szavak egymás mellé illesztésének varázsa, a gondolatok életre hívása.
Óriási inspirációt jelent egy másik nagy hobbi, az utazás is. A regényíráshoz éppen emiatt fogtam hozzá: 2020-ban mindenki otthon maradt, így csak képzeletben látogathattam meg útcéljaimat, ahová szereplőket álmodtam. A műfaj adta magát, mivel rajongok a nagyívű szerelmi románcokért, amelyeket átjárnak az érzelmek és a főhősöket fűti a szenvedély.
Sok százezer leütött karakternyi szárnypróbálgatás eredménye a Csak még egy perc, amire azért is vagyok különösen büszke, mert azzal a történetemmel debütálok, amely kedvenc városomban, Prágában játszódik. Íróként pedig nemcsak szórakoztatni szeretnék, hanem olyan érzéseket generálni az olvasókban, amelyek velük maradnak. Ahogy Kosztolányi Dezső mondta:
„A könyvben nem az az érték, ami le van írva, hanem amit kiolvasunk belőle. Minden szó arra való, hogy megindítson bennünk egy folyamatot, s mi ezt hitelesítsük.”
