A történelmünkkel való kíméletlen szembenézés, önfelmentő szépítések és  hazugságok nélkül, nem tartozik nemzeti erényeink közé. Ez a nemzet  mindig hős vagy áldozat. Leginkább mindkettő. Az egyik legnagyobb  történelmi hazugság, hogy Auschwitzhoz, az iparosított népirtáshoz semmi  közünk. Ez a hazugság, pocsék szoborba öntve, szégyenszemre ott áll ma a  Szabadság téren. Hirdetvén, hogy mi vagyunk az áldozat, nem tehetünk  semmiről, 1944. március 19-én a hitleri hadak leigázták az országot, és  mindaz, ami következett, az ő bűnük. Holott az ősbűn Horthy  Magyarországán keresendő: élenjárók voltunk az első világháború után a  numerus clausustól a három zsidótörvényig. És tovább. Mert Auschwitz sem  volt elég. Az 1990-ben ránk zuhant szabadsággal meg kellett érnünk a  szabaddá vált antiszemitizmus mocskos röneszanszát is! Ez a mozzanat az,  amely élettörténetét rám testáló regényhősömet döntő elhatározásra  készteti: megpróbál adósságot törleszteni egy önmarcangoló, fájdalmas  vallomással. Így végre bekövetkezhet a mindig oly buzgón elmulasztott  szembesülés, és feltárulnak az ősbűn elfeledett, pokoli stáció - írja új  regényéről a szerző, Görgey Gábor.