Fortyogó fazék

Így hát megírtam a fölkérőt, és elküldtem körülbelül negyven kollégának. „Olyan szöveget várunk tőled, amely irodalomként is élvezhető (lehet kisesszé, kispróza vagy akár vers), ugyanakkor, ha némelyik olvasónak kedve szottyan rá, meg tudja belőle főzni. Lehet ez a te kedvenc recepted, vagy édesanyád, édesapád, nagyanyád, nagyapád stb. kedvenc recipéje. A lényeg: legyen hozzá valamilyen történet.” Közülük huszonöten vállalták és írták meg a (házi) feladatot. Nem rossz arány. Volt, aki fikciós történetet írt, volt, aki családtörténeti kisesszét, és olyan is akadt, aki magát a főzést tette meg elbeszélése tárgyává, ketten pedig versre szánták el magukat. Dán, francia, magyar, olasz, örmény, sváb, szláv lé rotyog és sül hús, zöldség különféle edényekben. Kívánom az olvasónak, szórakozzon jól, vagy épp döbbenjen meg, kinek-kinek a vérmérséklete szerint, és bízom benne, hogy akármelyik receptet főzi is meg, akármelyik szöveget olvassa is el, nem fog csalódni.