Az idő fényképe

A fénykép: horgonypont a téridő-kontinuumban. Hosszú láncára kötve ott imbolygunk a felszín hullámverésében leszakíthatatlanul. Fekete Zsolt megpróbálta a lehetetlent: az ugyanott és ugyanakkor összefüggésből megőrizni a koordinátapár felét és kiegészíteni valahogy így: ugyanott és ugyanmáskor. A gond nem abban van, hogy meg lehet-e találni az egykori térbeli fix pontot. Alámerülsz, és megtalálod. A kérdés az, hányszor nem léphetsz ugyanabba a folyóba. Egyszer sem? Kétszer sem? Egy olyan máskorpontra van szükséged, amely lezárja az idő görbületét, mint egy gomb az összecsukódó kabátot. Ott vagy te, azon a ponton. Ott voltál. A várromokat figyeled, és önmagadat, aki visszanéz rád száznegyven év távlatából. Úgy van, megérkeztél a seholsembe és sohamárba. Igen, végre hazaértél, otthon vagy, és te vagy az. (Szőcs Géza)