Emlékezz rám, William Carter!

„Tele van feszültséggel, kölcsönös epekedéssel és klasszikus romantikus elemekkel.” – Culturefly

Hová tűntél?

Hat éve egy bisztróban megismerkedtem egy sráccal, de végül elsodort minket egymástól az élet. Egészen pontosan ő nem jelent meg a következő találkozónkon.

William Carter volt az a bizonyos srác, akit most apám cégében látok viszont, ahol én is dolgozom. Miközben épp pánikba esek, és próbálok küzdeni a gyomromban repdeső pillangókkal, és közben normálisan viselkedni, rájövök, hogy ő még csak nem is emlékszik rám. Nem tudom, megkönnyebbülök-e vagy épp összetörik a szívem. A dolgok tovább bonyolódnak, amikor megtudom, egy csapatban kell dolgoznunk. De legalább megmondom neki, hogy jelenleg nem érzek iránta semmit. Nehogy már elbízza magát.

Miközben listákat írok, és igyekszem komoly változásokat elérni az életemben – mert eldöntöttem, hogy én leszek a saját életem főhőse –, nem segít a dolgon, hogy William itt van a közelemben. Főként, amikor folyton egymást bámuljuk a megbeszéléseken. Aztán olyan helyeken bukkan fel, ahol a legkevésbé sem számítanék rá... például vakrandikon és szexbárokban. Tudja, hogy szeretem a nyálas dumákat, és el is halmoz velük, valamint titkos kis üzenetekkel, amiket az irodámban hagy. De a lényeg: még mindig nem vagyok belezúgva. Kizárt.

Bár megígértem magamnak, hogy soha nem várok egy pasira sem és nem halogatom a saját életem, félek, William Carter keresztülhúzza a számításaimat… Nem tudok más felé nyitni, mert még soha semmire nem vágytam annyira az életemben, mint William érintésére.

Mindketten tudjuk, hogy vesztésre állunk, úgyhogy mindig újra és újra kijelentjük: nem tetszünk egymásnak. Már nem. Egyáltalán nem. Egy kicsit sem.

Ella Maise nemzetközi bestsellerszerző romantikus regénye a második esélyről mesél nekünk, és arról, hogy a szívnek az ész nem parancsolhat.

„Már az első fejezetnél tudtam, hogy ez a könyv nagy kedvencem lesz!” – Reading in PJs Reviewer Blog