„Az ébresztőórát hajnali ötre állítottam be, hogy legyen elég
időm fejben még egyszer végigvenni a műtétet. Úgy vizualizálom
az egyes lépéseket, miként a korábban említett táncos a
koreográfiában előírt tánclépéseket: itt jobb lábbal
elrugaszkodik, ott egy csalafinta fordulat után a színpad
megfelelő részén kell leérkeznie, ezen a ponton pedig úgy kell
emelnie a karját, hogy a partnerét is meg tudja tartani – mindezt
a megfelelő légzéstechnikával párosítva, minden ütem minden
mozdulatát fejben tartva. Ez a folyamat minden bonyolultabb
műtét előtt automatikusan beindul nálam, bizonyos szintű
feszültséggel jár, ami még erősebb koncentrációt eredményez,
ami hasonlít a táncosok lelkiállapotához előadás vagy a
sportolókéhoz fontos versenyek előtt.”
A világhírű, magyar származású agysebész különleges eseteiről és a műtő mindennapjairól
mesél, lenyűgöző betekintést nyújtva az idegsebészek életébe – és az emberi agyba.
Dr. Peter Vajkoczy professzor a berlini Charité kórház Idegsebészeti Klinikáját vezeti. Három
osztályon közel száz beteget látnak el egyszerre, ő pedig csapatával gyakran napi öt-hat műtétet is
végez – leggyakoribb esetei a sztrók, az agydaganat, a bypass-műtét és a gerincoszlop különböző
megbetegedései. Ezek a műtétek mind szellemileg, mind fizikailag megterhelők, rendkívül hosszúra
nyúlhatnak, és nagyon bonyolultak. Az elkötelezettség, a gondosság és a szakmai kiválóság ellenére
sem koronázza mindig siker a sebészek munkáját, ilyenkor fennáll a veszély, hogy a páciens súlyos
fogyatékossággal ébred fel, vagy legrosszabb esetben túl sem éli az operációt.
Dr. Vajkoczy megnyerő őszinteséggel mesél arról, hogyan tervezik meg és hajtják végre a
legnehezebb műtéteket, mi motiválja őt, mit érez akkor, ha kudarcot vall – és milyen, amikor minden
a terv szerint alakul.