Egészen sötét

Gazdag nyelv a magyar. Ha élünk bő lehetőségeivel, akkor egy nagy formátumú alkotás minősítésénél két szót is használhatunk: teljes és tökéletes. Pedig a kettő nem azonos: a teljesség a mű tartalmi gazdagságát jelzi, a tökéletesség a kivitelezés minőségét. Sebők Éva József Attila-díjas író posztumusz publikált regényénél nem kétséges: mindkettőt használhatjuk, sőt kell is használnunk. Mert ennek a műnek a teljessége egész világunk teljessége, térben és időben egyaránt kiterjesztve. De beszélnünk kell még a másik minősítésről, a tökéletességről is. Sebők Éva ezt a különös, disztopikus regényt – hogy rossz érzésünket csökkentse, vagy talán épp hogy ellenpontozza? – a szépség felkeltésére alkalmas írói-költői eszközökkel díszítette fel. Az első, a legfeltűnőbb jelenség az a szeretet, ahogyan szereplőit életre kelti. Meglehet, éppen a szeretetmegnyilvánulások és a szép képek segítenek majd megőrizni mindazt, amit ez a regény hozott nekünk.