„Előttünk a sorban valaki imádkozik. Bármennyire állandó a halál fenyegetése, ez a pillanat mégis belém hasít. Hirtelen eszembe jut, mi a különbség a halálos és a halott között. Auschwitz mindkettő. A kéményekből folyamatosan dől a füst. Bármelyik pillanat lehet az utolsó. Akkor meg mit számít? Minek erőlködni? De ha ez a pillanat, éppen ez a mostani az utolsó pillanatom a Földön, akkor arra kell-e vesztegetnem, hogy beletörődjek, és megadjam magam? Úgy töltsem el, mintha már meg is haltam volna?”
A második világháború idején a tizenhat éves Edit, a tehetséges balettnövendék bekerül a kassai elit leánygimnáziumba és egy olimpiára esélyes tornászcsapatba. Ráköszönt a szerelem is: megismeri Eriket, a mély érzésű, művelt és sportos fiút, akihez azonnal vonzódni kezd. Edit lassan tisztába jön saját értékeivel, nőiségével, érzelmeivel – éli a kamasz lányok egyszerre csodálatos és szorongást keltő mindennapjait, mígnem… a gyűlölet mindent megváltoztat.
Egy éjjel két katona elhurcolja őt és családját. Egyikük sem sejti, hogy útjuk egészen Auschwitzig vezet, és hogy Edit hosszú éveken át tartó, napi öt-hat órás edzései, kitartása és balett-tehetsége az életét mentik majd meg.
Vajon min múlik, hogy ki kerül az életreítéltek közé, és ki a halálsorra? Van-e döntési lehetőségünk akkor, amikor a tét maga a túlélés? És mit tegyünk, ha túléljük, de körülöttünk minden és mindenki elpusztult?
Edith Eva Eger, A döntés és Az ajándék című nagy sikerű kötetek világhírű szerzője új könyvében az újrakezdés egyszerre felemelő és embert próbáló útját ábrázolja egy kamasz lány életében. Editet a legsebezhetőbb korban taszítják a történelem poklába, de szüntelen bizakodása, felelősségtudata, nem utolsósorban pedig a szerelembe és a szeretetbe vetett hite megnyitja előtte a túlélés kapuját. Története mindannyiunknak erőt adhat, mert arra tanít, hogy egy élhető jövő lehetősége még a legreménytelenebb helyzetekben is megcsillanhat. Az élet folytatása inkább tehernek, mint ajándéknak tűnik – egészen addig, amíg Edit fel nem ismeri, hogy mindig van választása. A múltat nem tudja megváltoztatni, de eldöntheti, miként akar élni, újra szeretni.
Edith Eva Eger 1927-ben született Kassán, amely születésekor még Csehszlovákiához tartozott. Gyermekkorában balettozott és gimnasztikázott, tagja volt a Magyar Olimpiai Csapatnak. 1942-ben a magyar kormány új zsidóellenes törvénye miatt kizárták a csapatból, 1944 márciusában nővérével és édesanyjával együtt a kassai gettóba kényszerítették. Áprilisban egy téglagyárba vitték, majd májusban innen került Auschwitzba, ahol édesanyját megölték. Több koncentrációs tábort is megjárt, többek között Mauthausent is, ahonnan halálmenetre küldték az 55 kilométerrel arrébb lévő Gunskircheni táborba. 1945-ben az amerikai hadsereg szabadította fel a tábort, Edie-t először halottnak hitték, egy katona vette észre, hogy valaki mozog a holttestek között. Mindössze 32 kilót nyomott, tífuszos volt és több egészségügyi problémával küzdött.
Edie édesapját és vőlegényét is elvesztette Auschwitzban, Madga nővérével először egy hadikórházba kerültek, majd visszaköltöztek Kassára. A kórházban ismerkedett meg későbbi férjével Éger Bélával. 1949-ben a kommunista fenyegetések miatt úgy döntöttek, elhagyják Magyarországot, és az Amerikai Egyesült Államokba költöztek. Sokáig nem beszélt a vele történtekről, és a háborúban szerzett pszichés traumákról.
A hatvanas években barátságot kötött Viktor E. Frankl pszichiáterrel, aki terapeutája és mentora volt egyszerre. 1978-ban szerzett diplomát klinikai pszichológiából a Texasi Egyetemen, ezt követően praktizálni kezdett La Jolla városában, illetve tanított a San Diegó-i Kaliforniai Egyetemen. Philip Zimbardo ösztönzésére 2017-ben publikálta A döntés című első könyvét. 2022-ben a Magyar Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki. Edith Eva Eger könyvei segítséget nyújtanak mindenkinek, aki elveszettnek érzi magát az élet útvesztőiben.