Volt egyszer egy szemfüles Makkos mókus gyors, ügyes. Bükkös erdő  közelében mindig akadt elesége, gyomra sosem volt üres. Hol lehempergett  a gyepre, hol fölmászott az ághegyre egy szem makkért, fél dióért,  lyukas móri-mogyoróért. Makkos nem csak ette-vette, szedegette,  eszegette, ha jól lakott félretette. Félre bizony, ha tehette.  Vitte-vitte egyre-másra ugrándozva, kúszva-mászva, a jó odút adó fára.  Száz éves bükk törzse, ága örült, ha Makkoskát látta.

A mókus és a szarka