Digó

Péterfy Gergely legújabb regénye az erdőtüzektől és sirokkótól pusztuló, elöregedő, műemlékeinek súlya alatt roskadozó Olaszországba vezet, Orvieto expat közösségébe. A regény főhőse, Winter Henrik, a kiégett értelmiségi, aki Budapestről a Covid idején költözött Umbria ősi városába, megpróbál úgy élni, hogy már ne okozzon több bajt a világban. Ahogy egyre mélyebben megismeri a várost és az ottlakókat, kénytelen rájönni, hogy tévedett, amikor azt gondolta, hogy már eleget tud a létezésről.

Részlet a kötetből:

„Az a baj, hogy már nem lehet rendesen disszidálni. Faterom bátyja disszidált hetvenkilencben, hárman indultak, egy ért oda, egyet lelőttek, egyet meg lekapcsolt Bécs közepén, az Opernringen egy titkos belügyes kommandó, visszahozták és eltüntették. Ledarálták valamelyik munkásőr laktanyában a moslékba. Nagybátyámnak sikerült egyedül, na az igazi disszidálás volt. Vissza se jött, még rendszerváltás után sem, azt mondta, ameddig itt nem akasztják fel azokat, akik a haverjait kinyírták, ő nem jön ide vissza. Hát látod, azóta is lógnak. De most elmész és nem történik semmi. Átsétálsz a határon, felütöd a laptopod, elküldesz egy mailt, bemész a Meetbe, tök mindegy, hol vagy.”