Lélektani típusok

Az életműsorozat legújabb kötete a szerző egyik legismertebb műve, a Lélektani típusok, amely eddig csak kivonatosan jelent meg magyar nyelven. Jung ebben az alapművében a lélek bizonyos tipikus struktúráit és működési módjait mutatja be, hogy segítse önmagunk és embertársaink megértését. Az általa itt bevezetett fogalmak azóta nemcsak a pszichológiában, hanem részben a köznyelvben is elterjedtek. E fogalmakat a mű utolsó fejezetében részletesen definiálja.

Jung az Előszóban így írt az elképzeléseiről:

„Ez a könyv a gyakorlati pszichológia területén végzett közel húszéves munka gyümölcse. Fokozatosan született meg a gondolataimban, részben a pszichiátria és az idegorvosi gyakorlat számtalan benyomásából és tapasztalatából, részben a társadalom valamennyi rétegéből kikerülő emberekkel való foglalkozásból, valamint barátokkal és ellenségekkel folytatott személyes vitáimból, végül saját pszichológiai jellegzetességem kritikájából. Úgy határoztam, hogy nem terhelem az olvasókat esettanulmányokkal, inkább arra törekedtem, hogy a tapasztalatból leszűrt gondolataimat a már meglévő történelmi és terminológiai ismeretekbe ágyazzam. Vállalkozásom megvalósítására, nem annyira a történelmi méltányosság sarkallt, sokkal inkább az a szándék, hogy orvosi tapasztalataimat egy szűkebb szakterületről általánosabb összefüggésbe emeljem, egy olyan összefüggésbe, amely a művelt laikusok számára lehetővé teszi, hogy egy speciális terület tapasztalatait hasznosítsák. Az ilyesfajta tudásegyesítésre, amelyet egyesek túl könnyen és tévesen más területbe való beavatkozásként értelmezhetnek, sohasem mertem volna vállalkozni, ha nem lennék meggyőződve arról, hogy az ebben a könyvben bemutatott pszichológiai nézetek általános jelentőséggel rendelkeznek és széles körben alkalmazhatók, ezért jobb általános összefüggésben tárgyalni őket, mint meghagyni egy szaktudományos feltevés körében. Szándékomnak megfelelően tehát az adott problémát feldolgozók eszméivel foglalkozom, lemondva arról, hogy mindent megemlítsek, amit a tárgykörünkről írtak. Eltekintve attól, hogy az erőmet messze meghaladja egy – az idevágó anyagokból és véleményekből megközelítőleg teljes – jegyzék összeállítása, egy ilyen gyűjtemény nem is vezetne a probléma alapos ismertetéséhez és kidolgozásához. Ezért sok mindent, amit az évek folyamán összegyűjtöttem, sajnálkozás nélkül kihagytam, és igyekeztem a legfontosabb dolgokra szorítkozni.”