Utánam, srácok!

A lelátók népe reménykedve felüvöltött. Nem volt nagy nép, öt-hatszáz lelket ha számlált – annak is mintegy harmada felnõtt –, ám hangja kétakkora tábornak is becsületére vált volna. Tojásnak növögetni kezdtek tõle a szárnyai, mind gyorsabb és határozottabb mozdulatokkal terelte a focit Mezõhogyishívjákék kapuja felé…”

Az idézetben említett srácról – legalábbis ebbõl a pár sorból – nem lehet tudni, hogy jól focizik vagy rosszul. Annak az olvasónak lesz igaza, aki gyanakvással figyeli hõsünket, Tojás ugyanis cserbenhagyja csapatát…

A regény mégsem a sportról szól, hanem egy vidéki város kamaszainak szórakozásairól, kitervelt és véletlen kalandjairól, egymás közti nézeteltéréseikrõl.