Az utolsó felkelés

Titkos jelek figyelmeztetnek rá nap, mint nap, hogy közeleg az utolsó felkelés ideje, amelynek körvonalai először képzeletünkben sejlenek fel, majd hamarosan a tapasztalat horizontján is megjelennek. Nem betört bankkirakatok, megbénított vasútvonalak, vagy egy általános sztrájk jelzi eljöttét. Hanem rókák halk neszezése a szemetesek között pirkadatkor és egy farkaspár szépséges vadállati heroizmusa. Ide tartoznak a mindenütt jelenlévő digitális zaj elől az erdők csendjébe menekülők meghitt sétái, és amikor éjszakánként erdőt álmodunk városunk közepére, reggel pedig félszegen keresgéljük nyomait. Fantáziánk homályából néhanapján előkerül személyiségünk valamely vonása, amely egy állat totemisztikus jegyeit viseli becses paleolitikus emlékeink ezek. Hozzuk csak felszínre kőkori mítoszainkat, és szegezzük szembe a kibernetikai kolonizációval! A természet megbízható szövetségesünk lesz ebben, mert mindig visszaveszi azt, amit az övé volt. És vajon mi nem volt az övé?