Vadócok a Bükkben

A szerző írja könyvéről: „Szülőföldem, a vadregényes Bükk szebbnél szebb tájai elevenednek meg e lapokon. A szelíd-erdős hegyekből a magos dombokra átváltó Bükkháton telt el életem első, számomra felejthetetlen 13 esztendeje. itt tanultam meg fehér arcú, kedves édesanyámtól az édes magyar nyelvet. Itt éltem át hegyi árvizeket, a fél falut csaknem elpusztító tűzvészeket. Itt tanultam meg a fényes-fekete palatáblán a betűvetést, hogy örökre a betűk szerelmesévé váljak. Itt locsolkodtam először, itt vittem májfát a kislányoknak, itt követtem el számtalan csínyt vadóctársaimmal - de itt tanultam meg a munka becsülésék is. A kedves bükki tájtól, a drága szülőföldtől sosem szakadtam el. Sokszor gondolatban is otthon járok. A kékesszürke téli alkonyok, a tavaszi mélykék ibolyák, az aranysárga rétiboglárkák, a legelésző, riadt szemű őzek képe örökre a szívembe vésődött. Immár kitörölhetetlenül...”