A végső valóság talán az első olyan mű, amely áthidalja a materialista, az idealista és az ezoterikus világnézet közötti szakadékot. Tudományos eredményeink, képességeink és élményeink felülvizsgálata után tarthatatlanná válik az az elképzelés, miszerint gondolatainkat az agy hozza létre, és tarthatatlanná válnak az evolúció kezdeteiről alkotott feltételezések is. A halál utáni, valamint a születés előtti élet lehetősége már nem hit kérdése, hanem fizikai törvényszerűség. Megdöbbentően új világkép ez, amely a léttel kapcsolatos kérdéseink többségére választ adhat.
Balogh Béla (1955) író, előadó, híd- és útépítő mérnök.
Tanulmányait Erdélyben, ezután fiatal mérnökként Nagykárolyban dolgozott. Saját bevallása szerint "a materializmus szellemében nőtt fel". Harminchat éves koráig ezt a szemléletmódot vallotta, habár találkozott a hipnózissal, a telepátiával és a telekinéziával. Ezen utóbbi időszakról saját honlapján így ír: "Bármihez nyúltam, úgy tűnt, tökéletesen illeszkedik egy olyan világképbe, ahol az ember nem csak fizikai lény, hanem egyben energialény is, és ahol a születés előtti élet, a halál utáni élet és az egész univerzum minden részletére kiterjedő gondos tervezés nem hit kérdése, hanem fizikai törvényekkel és kísérletekkel alátámasztható tény." 1987-ben Svédországba emigrált. Tagja lett a Fehér Sas Páholynak, ahol felismerés-áradatot tapasztalt meg, ami a Végső valóság megírásához vezettek, melyet a szerző először svéd nyelven írt meg.
1999 nyarán Budapesten telepedett le. Aktívan tart előadásokat országosan és külföldön egyaránt, valamint könyvet ír, publikál.