Ma az a bölcs, aki hallgat Németh Lászlóról, nem az, aki beszél. Bálint  Ágnes mégis arra vállalkozik, hogy új diskurzust indít a huszadik század  e megkerülhetetlen személyiségéről. Pszichobiográfiát ír, ami egyesíti a  történelem, az irodalomtörténet és a modern pszichológia eszköztárát  abból a célból, hogy hiteles rekonstrukciót készítsen hőséről. Úgy véli,  hogy az ily módon animált, újra lélekkel felruházott alak „képessé  válik arra, hogy magáért beszéljen.” A könyv a családi örökség részletes  lélektani elemzéséből kiindulva mutatja be a gyermek Németh László  fejlődését, majd a Télemakhosz-sorsú ifjú hosszas bolyongását a  serdülőkor útvesztőjében, végül a fiatal író első szárnypróbálgatásait.  Részletesen elemzi Németh László gyermekkori fantáziajátékát, a családi  tudattalanban rejtőző „fantom” révén átélt ifjúkori neurotikus  problémáit, és a Babitscsal vívott szimbolikus ödipális küzdelmeket. A  mű a harmincas évek elején saját művészi útjára lépő Németh László  bemutatásával zárul.  A pszichohistorikus elkötelezettségű szerző  vallja, hogy „művész és műve elválaszthatatlanul feltételezik egymást.” A  kreativitás genezisét kutatja az életút során, s a művek lélektani  értelmezése révén mutat rá az élet és az alkotás egymást kölcsönösen  meghatározó voltára. Úgy véli, azáltal, hogy „új perspektívába állítja  az írót és alkotásait, egyúttal új válaszok keresésére ösztönzi az  irodalomtörténeti kutatást” is. A könyv egyszerre szól az  irodalomtudomány és a pszichológia szakmai közönségéhez, és olvasmányos  stílusa, világos gondolatvezetése révén a szélesebb, érdeklődő  nagyközönséghez.  A szerző magyar-angol szakos középiskolai tanári és  pszichológusi diplomával rendelkezik, a PTE Pszichológia Doktori  Iskolájában 2005-ben szerzett PhD-fokozatot. Jelenleg a PTE BTK  Neveléstudományi Intézetének adjunktusa.