Az örömlány

Icsi csupán tizenöt éves, amikor nyomorgó családja eladja egy

nyilvánosháznak, hogy attól kezdve önmagára utalva próbáljon

meg rájönni, miként lehet túlélni, boldogulni a prostitúció

világában, miféle lehetőségeket tartogat számára az élet a

társadalom peremén, s van-e még mód visszatérnie a

halászfalujába, a gyerekkor ártatlanságához, az ég és az óceán

végtelen kékjéhez.

Murata Kijoko műve a 20. század eleji Japánba kalauzolja el az

olvasót, egy olyan korszakba, amelyben a lassan teret hódító

modernizáció ellenére még az archaikus szabályok határozták

meg az alapvetően kiszolgáltatott nők sorsát.

A regény leheletfinom vonásokkal, mégis kegyetlen

őszinteséggel ábrázolja nem csupán a bordélyok, hanem az

egész korszak reménytelenül merev, patriarchális világát, a nők

előtt nyíló lehetőségek és utak tragikus szűkösségét.

Az örömlány nem csupán egy bátor és okos lány története,

hanem felemelő példázat is arról, hogy nincsenek olyan merev,

ősinek és öröknek gondolt társadalmi viszonyok, amelyeken az

emberség, a szolidaritás, a közösség ereje ne lenne képes

változtatni, hogy még a legkiszolgáltatottabb helyzetben is van

helye a reménynek.