Az imitátor Prax Levente második elbeszéléskötete, amelyben hét hosszabb-rövidebb szöveg kapott helyet. A stílus mit sem változott az előző gyűjtemény óta: az eklektikus tematikájú és műfajú novellák közös jellemzője az adott téma ironikus, abszurd, groteszk vagy egyenesen parodisztikus jellegű megközelítése, a feketénél is feketébb humorral körítve. Ebben a tekintetben a szerző Örkény István, Danyiil Harmsz, Andrej Platonov és hasonló szerzők nyomán halad. Mégis, Az imitátorra Boris Vian és Bruno Schulz hatott a leginkább: a lényeg újszerű interpretációs lehetőségek felvillantása, termékeny párbeszéd generálása a jelen és a múlt szövegei között.