A talány filozófiája

Giorgio Agamben egész életművében központi szerepet játszik az enigma (a rejtély, a talány, a titok) fogalma. Egyrészt írásai folyamatosan tematizálják mint a gondolkodás határát, a nyelvi tartományon túl elhelyezkedő kimondhatatlant, mely csupán a gesztusok révén lehet kifejezhető; másrészt filozófiai stílusának lényegi elemét alkotja az enigmatikusság. Jelen könyv az agambeni szövegkorpusz esztétikai vonatkozásait vizsgálja, mivel az esztétikai tapasztalat kérdése sohasem tűnik el a szerző filozófiai kutatásainak horizontjáról. Ugyanakkor a szövegek azt is elismerik, hogy a művészet eredeti, felforgató tapasztalatában mindig megmarad egy, az értelmezéseknek ellenálló, megragadhatatlan és leírhatatlan elem. Emiatt az agambeni filozófia számára a legnagyobb talányt a művészet jelenti.DARIDA VERONIKA esztéta, filozófus, dramaturg. Az ELTE Esztétika tanszékének oktatója és tanszékvezetője. Kutatási területe: kortárs filozófia, színházesztétika, művészetelméletek. A L'Harmattan Kiadónál megjelent könyvei: Művészet tapasztalatok – Fenomenológiai megközelítések (2009), A fenséges és a rejtőzködő jelenlét – Louis Marin reprezentációelmélete (2009)