A pozsonyi csata

Amint az Árpád nagyfejedelem vezette törzsszövetség birtokba vette a Kárpát-medencét, rögtön gondoskodni kellett annak védelméről, elsősorban a velük nyugatról határos Keleti Frank Birodalom ellenséges magatartása miatt. A nyugati kereszténység kezdettől fogva kártékony, pogány nemzetet látott a magyarságban; kisebb hányada dicső hőstettnek vélte volna, ha a magyarokat kereszténnyé tehetik, mások azonban a teljes kiirtásukban látták az egyedüli megoldást. A frank király, Gyermek Lajos, hallgatva a főpapságra, beleegyezett abba, hogy 907 nyarán óriási hadsereg induljon a magyarok földjére, hogy egyszer s mindenkorra eltöröljék őket a föld színéről. Árpád nagyfejedelemnek egyetlen választása maradt: ha minden erőt egységbe forrasztva felveszi a harcot a jelentős túlerőben lévő ellenséggel. Benkő László regényéből megtudhatjuk, hogyan készült fel már évekkel a támadás előtt, az első nyugtalanító hírektől kezdve a törzsszövetség a nagy csatára; hogyan állította maga mellé a nagyfejedelem az itt lakó avarokat, szlávokat és más népeket; miként képezték ki és szervezték őket ütőképes hadakba, s teremtették meg ennek anyagi hátterét. A pozsonyi csata című történelmi kalandregény plasztikusan tárja az Olvasó elé a korabeli történéseket, bemutatva azt a különleges taktikával megvívott, hősies csatát – eleink első honvédő háborúját –, amelynek következtében a XI. század első harmadáig nem merészelt nyugati sereg a magyarok földjére támadni.