A bűvölő és más történetek

A bűvölő-t 1939 Párizsban írta Nabokov, ez volt az utolsó orosz nyelven alkotott prózája, a későbbi nagyregény, a Lolita első szívdobbanása. Az idős férfi és a serdületlen lány kapcsolatát Nabokov már ebben a korábbi változatban is úgy meséli el, hogy olvasóként mintha egy drágakövet forgatnánk: újabb és újabb fénytörésben csillogó artisztikummal ábrázolva az aberrált vágyat. A kötet többi elbeszélése is egy-egy remekmű: Nabokov hatalmas kispróza-termésének – talán – legemlékezetesebb darabjai. Van benne megható történet egy lepkegyűjtőről; van az elveszett gyerekkor – és Oroszország – iránti fájdalmas nosztalgiával teli történet; van a világ végső titkát feszegető filozofikus novella, van nagy fantáziával megalkotott mini-sci-fi, a bimbózó fasizmus borzalmát ábrázoló és a kifejlett zsarnokság ellen írt dühös elbeszélés, van örök szerelem, karácsonyi csoda, párbaj… Csupa megrendítően emberi történet, amit a varázslómester Nabokov sziporkázó irodalommá bűvöl. Fordította: Bratka László, Hetényi Zsuzsa, Márton Róza Krisztina, M. Nagy Miklós, Réz Ádám, Soproni András, Széky János VLADIMIR NABOKOV Szentpéterváron született 1899-ben. Kényszerű emigrálása után Cambridge-ben szerzett diplomát, majd Németországban élt, ahol elkezdődött ragyogó írói pályafutása. 1940-ben feleségével az Egyesült Államokba költözött, ahol orosz és világirodalmat tanított különböző egyetemeken. 1961-től – miután a Lolita meghozta számára a világhírt – a svájci Montreaux-ben élt egy szállodában, és itt hunyt el 1977-ben. Élete első felében oroszul, a másodikban angolul írt – mindkét nyelven remekműveket alkotva. A Helikon Kiadó sorozatában Nabokov híres regényei mellett egy-egy interjút is közlünk – számos olyan gondolat, mondat, frappáns megfogalmazás szerepel ezekben, melyek segítenek a művek és a nabokovi esztétikai világ megértésében.