A 4-es szoba

„Nem mindenki azért érkezik a rehabra, hogy józan legyen. Van, aki azért, hogy végre élni tudjon.” Ádám és Zsolt különböző utakról érkeznek ugyanarra a helyre: egy addiktológiai rehabilitációs osztály falai közé, ahol a józanság csupán az első lépés. Az egyikük a múltja romjai között próbál rendet találni, a másik válaszokat keres azokra a kérdésekre, amelyek elől évekig menekült. Mindketten abban reménykednek, hogy egyszer visszakaphatják az életüket. A terápiás közösség napjai lassan formálják őket. Barátságok születnek, rég eltemetett emlékek kerülnek felszínre, titkok hangzanak el, amelyek megváltoztatják az emberi kapcsolatokat. Nem csupán sorstársak lesznek, hanem olyan emberek, akik egymás tükrévé válnak. Miközben mindannyian a saját sebeikkel küzdenek, a remény mellett a veszteség is helyet követel magának. A közösséget olyan események rázzák meg, amelyekre senki sem készülhet fel, és amelyek után már nem lehet ugyanúgy tekinteni sem a józanságra, sem az életre. Humorral, fájdalommal és mély emberismerettel mesél a regény a második esélyről, a megbocsátásról és a hazatalálásról. Arról, hogy a gyógyulás néha nem más, mint megtanulni újra bízni: másokban, önmagunkban és abban, hogy a legnehezebb veszteségek után is van tovább. Egy történet barátságról, újrakezdésről és az emberi lélek erejéről.