Egri csillagok

A könyv, amelyet a legtöbben és a legtöbbször olvastunk. Először talán „kötelező olvasmányként”, utóbb történelmi kalandregényként, a hazafiúi és magánéleti hűség históriájaként, még később az ifjúkori olvasmányok bensőséges ellenőrzéseképpen. Az Egri csillagok 1901 óta közös vagyontárgyunk.

„Hogy a manóba lehet három ágyúnak kilenc dördülése?
Úgy, hogy az Eger körüli hegyek nyomban ismétlik az ágyúlövés hangját; s minden ágyúszót háromszor.
No, lesz itt muzsika, ha majd a töröknek három-négyszáz ágyúja egyszerre megszólal!
Negyedóra múlva Pető felfutott a toronyba. Egy mészároslegény is cammogott utána. Két erős karján egy büdösen gőzölgő golyót cipelt Dobó felé.
– Jelentem alássan, itt a golyó – mondotta Pető. – A patakba esett. A vízhordó emberek hozták fel puttonyban.
– Mondd nekik, hogy hordják a vizet tovább. A várkaput nem csukjuk be.
– Mink nem lövünk? – kérdezte Pető is.
– Vasárnap van – felelte mosolyogva
Dobó –, hogy’ lőnénk?”