1953. Sztálin halott

"FÓTI: Új korszak kezdetén vagyunk. KOPLÁR: Börtönparancsnoki kinevezésed mérföldkő a nemzetközi munkásmozgalom fejlődésében? FÓTI: Sztálin meghalt. KOPLÁR: Nem igaz. FÓTI: Már kilenc hónapja. KOPLÁR: Borzasztó. FÓTI: Végre a régi Koplár. KOPLÁR. Az borzasztó, hogy istenem volt, és most csak káoszt érzek a helyén. Sírjak? Nevessek? FÓTI: Nevess? Megőrültél? [...] KOLOSY: Elpatkolt. Elhunyt. Elhalálozott. Jobblétre szenderült. SAJTOS: Nem értem, mester. Ki halt meg? KOLOSY: Apuka. Apukák apukája. Legfőbb apuka. Apukisszimusz. Alulról szagolja a mauzóleumot. Most mondta a Fóti, és az a hülye nem tudta, sírjon-e vagy nevessen. SAJTOS: Maga lehülyézi a börtönparancsnokot? KOLOSY: Nem róla beszélek. A másik hülyéről. "Sírjak? Nevessek?" (Nevet) SAJTOS: Maga csak sírjon, mester. KOLOSY: Mi a fenének? Most már a kiblin is kibírom. SAJTOS: Rogyjon csak rá utoljára. (Indul kifelé) KOLOSY: Mit ijesztget? Nem mernek már maguk hozzám nyúlni." Eörsi István A kihallgatás című drámájában egészen máshogy reagált Sztálin halálára a kommunista, de a párton belüli tisztogatásoknak áldozatul esett Koplár István és a "háborús bűnös" Kolosy Kálmán. Miközben a börtönparancsnok Fóti Ferencnek és helyettesének, Sajtos Józsefnek a viselkedése is sokatmondó. A párbeszédek fikciósak, azonban megmutatják, hogy 1953 "nagy eseménye" politikai nézetektől függetlenül mindenkit valamiféle értékelésre késztetett. Az emberek átérezték súlyát, latolgatták várható következményeit, de máig kérdéseket vet fel a korszak kutatói előtt. Ezekről olvashatunk a kötet oldalain.